Komplex (holisztikus) emberkép
A betegségek pszichés hátterének jelentősége Európában Hippokratész óta jelen van a medicinában. Ázsiában mind a hagyományos kínai, mind az indiai ájurvédikus orvoslás évezredek óta tartalmazza ezen alapvető szempontot, mégis csak az utóbbi 50 évben, a gyógyítás szemléletének reformja során került hangsúlyozottan megfogalmazásra. Pavlov szerint: „A szervezet pszichés és szomatikus értelemben teljes egység… „ Nincs külön testi, pszichés, pszichoszomatikus, energetikai gyógyítás, hanem csak egységes gyógyítás létezik. Nem lehet csak a testet gyógyítani, és figyelmen kívül hagyni az ember lelki hátterét. Ha ezt megtesszük, a testi tünetek átmenetileg eltűnnek, ámde mivel maga a kiváltó ok továbbra is fennáll, a betegség ugyanúgy visszatér. 
Az emberben a testi, lelki és szellemi tényezők szoros egységben és kölcsönhatásban működnek. Nem képzelhető el egyik változása anélkül, hogy ne hatna ki a másik két tényezőre. Ez a természetgyógyászati holisztika alapelve .
A komplex emberkép szerint alapvetően minden betegség pszichoszomatikus jellegű, mégis léteznek olyan betegségek, melyek erőteljesebben pszichés eredetűek, ezért ezeket nevezik pszichoszomatikus betegségnek.
Régi és új szemléletmódok a gyógyításban
|
Régi paradigma |
Új paradigma, HOLISZTIKUS NÉZŐPONT |
|
A test egyfajta gépezet. |
A beteg egész személyével kell foglalkozni. |
|
A test és a szellem egymástól külön állóak. |
A test és a szellem szoros kapcsolatban állnak egymással. |
|
A betegség állapotának megszüntetésére helyezi a hangsúlyt. |
A hangsúlyt a jó egészség elérésére helyezi. |
|
A tüneteket kell kezelni. |
Az okokat kell kezelni. |
|
Specializáció (fennáll a csőlátás veszélye). |
A betegségekhez integrált módon közelíteni. |
|
Technológia központúság, hősies beavatkozások jellemzik. |
Oda kell figyelni a diétára, az életstílusra és a megelőzésre. |
|
A diagnózis objektív információkon alapul (a beteg hogylétének statisztikák, kimutatások, teszteredmények alapján történő megítélése). |
Nagyon fontosak a szubjektív információk (a beteg önnön állapotának megítélése). |
|
Az orvosnak érzelmileg közömbösnek és kívülállónak kell lennie. |
Az orvos gondolkodása és empátiája kritikus fontosságú, a gyógyulás szempontjából. |
|
Az orvos mindentudó tekintély. |
Az orvos a beteg társa, partnere a gyógyulási folyamatban. |
|
Az orvos tartja kezében a beteg egészségére vonatkozó döntéseket. |
A beteg dönti el, hogy milyen egészségügyi ellátási formát választ. |
A holisztikus egészségfejlesztést alkalmazók filozófiája
- Mindenekelőtt nem ártani (primum no nocere).
- A természetnek gyógyító erői vannak (vis medicatrix naturae). Az emberi testben jelentékeny erők rejlenek önmaga meggyógyítására. A terapeuta feladata megkönnyíteni és elősegíteni ezt a folyamatot, természetes, nem toxikus gyógymódok alkalmazásával.
- A baj okát felismerni és kezelni (tolle causam). A betegség (valódi) okait kutassuk fel, a tünetek megszüntetése helyett. A tüneteket úgy tekintjük, mint a test gyógyulásra való törekvésének kifejezését, míg az okokat a fizikális, a lelki, érzelmi és szellemi (spirituális) síkon kell keresni.
- A beteg egész személyét kezelni kell. Az egyént olyan egészként kell szemlélni, aki fizikális, mentális emocionális, spirituális, társadalmi és más tényezők bonyolult egysége.
- A terapeuta egyben tanár is. A terapeuták elsősorban tanítók, akik arra nevelik, bátorítják és motiválják az embereket, hogy személyes felelősséget vállaljanak egészségükért. Ezt az egészséges magatartás, életvitel és táplálkozási szokások kialakításával lehet elérni.
- A megelőzés a legjobb gyógymód. A természetes gyógymódokat alkalmazó terapeuták a megelőző orvoslás képviselői. A betegségek megelőzését tanítással és oktatással érik el, és az embereket az olyan életmód kialakítására bátorítják, amely támogatja az egészséget és megelőzi a betegséget.
Az egészség és a jóllét megalapozása. A terapeuta elsődleges célja az optimális egészségi állapot létrehozása és fenntartása, a jóllét biztosítása. Az egészség úgy definiálható, mint az optimális fizikai, lelki, érzelmi jóllét állapota, a „jóllét” pedig a pozitív érzelmi beállítottsággal jellemezhető egészség állapota. A terapeuta azért küzd, hogy a beteg jóllétének szintjét növelje, tekintet nélkül az egészség vagy a betegség szintjére.
